Fort Lauderdale

Ez az én szegénységi bizonyítványom, de azt hittem, hogy Floridában nincs sok minden, főleg nem számomra Miamit és Orlandot leszámítva... Mekkorát tévedtem! (ugye, mindenki véleménye limitált a tudásához mérten... Újra bebizonyosodott!)

Fort-Lauderdale olyan, mint Miami, csak éppen sokkal kellemesebb. Talán családiasabb? Nem tudom, annyira nem volt alakalmam a hétköznapokba belelesni. Azt azért állítani merem, hogy kevesebb a túrista Miamihoz képest, jobbak az éttermek és a bevásárló központok. A tengerpart gyönyörű!

A 3 napos kiruccanás alatt az volt a célom, hogy tengerpartozzak és fussak reggelente, aludjak, jókat beszélgessek Krinyó barátnőmmel és beszerezzek 1-2 Haitin nem kapható dolgot. Iszonyat mennyiségű gyümölcsöt és zöldséget is befaltam annak örömére, hogy egy kis doboz eper nem közel 3000 forintnak megfelelő ár körül mozog, mint Port-au-Prince-ben... (igen, itt most essen le az állad...)

Mindezek mellett az egyik gyerekkori álmom megvalósítása volt a soron: delfinekkel úszás! :-)

Krisztiék ajánlottak egy helyet, amit már hírből ismertek és mindenkinek meleg szívvel és csupa jó érzéssel tudom ajánlani. Key Largoban van egy természetes, de elkerített öböl, ahol számos foglalkozásra van lehetőség. A delfinekkel való úszás mellett lehet csak megfigyelni őket (ilyenkor a delfineken múlik, hogy úgy döntenek odaúsznak-e hozzád és kontaktust akarnak-e teremteni) vagy akár autista gyerekek számára is nyitva áll terepia részeként. Persze mindent szigorú keretek között, hogy lehetőleg a delfinekből ne váljon zombi, mint némely nagy akváriumban.

A foglalkozás egy 20-30 perces előadással kezdődött, ahol minden fontosabb tudnivalót átadtak a delfinekről. Elmondták melyik delfin kicsoda, mennyi idős, hogyan lehet felismerni...stb.

Krisztivel mi Leo és Julie-t kaptuk, akik tündéri, még fiatal delfinek. Leo és Julie 4 és 8 évesek, akik sokat dolgoznak gyerekkel is terápias foglalkozások részeként. Ez tök jól jött, mert én eléggé megszeppentem, amikor rájöttem, hogy még gyereknek számító julie és leo valójában milyen hatalmasak és izmosak, valamint olyan gyorsak, hogy fel se fogom, hogy közelednek, amikor már ott vannak és nyomnak egy puszit az arcomra. No, de ne szaladjunk előre...

Szóval, kaptunk spéci ruhát és mellényt... külön előadást a delfinkéinkről, majd nekiindultunk az öböl felé.

Miután az idomárok hangulatba és sorba rendezték a delfineket bementünk a vízbe és odaúsztunk a megadott helyre. Félelmetes volt lenézni a vízbe és látni, hogy a delfinek össze-vissza úszkáltak alattunk szélsebesen...(8 plusz egy 4 hónapos bébidelfin..)

Aztán amikor az idomárok felkészítették a delfineket és tutira vették, hogy hangulatban vannak, valamint egyik agyféltekük sem alszik, indult a mulatság. közölték velünk, hogy az előadás előtt tulajdonképpen azt írtuk alá, hogy mi leszünk a delfinek játékai egy órára ... Kac-kac...

Az előadás alatt elmondták, hogy kell a vízben lebegni és milyen jeleket lehet és kell alkalmazni, hogyan lehet a delfin felé nyúlni, hozzáérni... Annyi információ volt, hogy zsongott a fejem, mire hirtelen megjelent mellettem egy bazi nagy állat... Hihetetlen selymes a tapintása van és eszméletlen aranyos...., de hirtelen rámzuhant az érzés, mennyire törékenyek vagyunk, mi emberek.... Megható volt, ahogy a delfin tudatosan igazodott az én lelki állapotomhoz... Szerintem vágta, hogy megilletődtem (ergo, izgultam nagyon...) vagy csak azt hitte, hogy autista vagyok... hahahahah, de vigyázott és szépen lassan mozogtak. Igen, mert hogy én egy delfinre készültem, de kettőt kaptam... Ami szuperül hangzik, de ilyenkor két felé kell koncentrálnod... Az elég gáz lenne, ha kinyomnám szegény delfin szemét, vagy befognám véletelnül a légzőnyilását... ráadásul nekem nincs szuper külön mindent felfogó és összerakó szemem, mint nekik...

Miután túlestem a sokkon, hogy ketten vannak és megrendülésen milyen csodálatosak és én milyen porszem vagyok, élvezni is tudtam a bulis részét... :-)

Az egyik legcsodálatosabb élmény, amiben valaha részem volt! Szavakkal leírhatatlanok ezek az állatok...

Képtelen vagyok bárhogyan leírni a szemeiket és a kifejezéseiket, a bőrük selymességét és az erejüket. A türelmet, elfogadást és vidámságot, amit sugároznak. Annyira intenzív ez az élmény, hogy még napokkal hetekkel is utána minden nap bevillan valamelyik rész és még mindig táplál az élmény energiával.

A slussz poén, hogy hazafelé a repcsin egy delfines filmet vetítettek... Kb. végigbőgtem, annyira megható volt a személyes élményeim után... Ráadásul igaz történet volt egy Winer nevű delfinről, akit megmentettek egy csapdából, de olyan súlyosak voltak a sérülései, hogy az állatkórházban le kellett vágni a farokúszóját. Végül újra megtanult úszni és kifejlesztettek egy specialis művégtagot neki. A film címe: Dolphin Tale

Check out: www.seewinter.com