akkor kezdjük el...

Nos, íme! Jobb később, mint soha...

Ja, hogy miért nem kezdtem több, mint egy évvel ezelőtt blogot írni a haitis és karibi kalandjaimról? vagy még korábban egyéb utazásaimról? Jó kérdés! Van egy hosszú és filozófikus válaszom is, de a praktikus tény mindig is az volt, hogy "ááááh, minek?! úgyis mindjárt megyek haza...". Tudom, ez önmagában még nem indok... ezt kellene, hogy kiegészítse a filos verzió...

Most is pont így vagyok... Lehet, hogy úgyis mindjárt megyek haza és vissza se jövök többé... Persze, soha ne mondd,hogy soha... Tudjuk... már megtanultuk... az élet megtanította...

A végső löket drága "Annuska" barátném volt, aki már régóta és többször b****tott a blog kezdésével (meg mások is) és végül ő el is kezdte singapúri egyetemi tapasztalatai alapján... Nagy élvezettel olvasom! :-)

Egy aggodalmam van csak... hogy már annyira megszoktam ezt a harmadik világi karibi fekete gyöngyöt, hogy még a végén elfelejtem kívülálló szemmel nézni és mesélni az elképesztőbbnél is hihetetlenebb mindennapokat... :-)

Nézzük csak a mai napom... Mosás, takarítás... Ez már magában kaland! mert a mosógép nem működik ám akármilyen árammal! Itt haitin van vagy három féle is... vagy egy, amit a város ad (mondanom sem kell, ez a legritkábban előforduló áramjelenség). Amikor városi áram van, akkor minden működik,az összes elektronikai cikk...stb. Még a mosógép is... Ha nincs városi áram, akkor kezdődik a kaland... Kérdés: akkor most vajon generátorról megy az áram? vagy invertorról? Melyik dugóban van áram? Most épp abban a rendkívüli helyzetben vagyok, hogy van városi áram... és még internet is... Ezért megy a mosógép... de ha elmegy az áram, akkor leáll és úgy marad... Ezért, türelmesen ülök... (blogolok) és őrzöm a mosógépet..., hogy ha úgy alakulna, kézzel folytathassam e nemes munkát...

Le kell kopogjam, de ez a picike stúdió az eddigi legjobb, amit találtunk a hónapok (év alatt). Átlagban 3 havonta költöztünk... :-)))) De itt, még a mai napig hihetetlen számomra, elég sokszor van városi áram... felszerelt a konyha..., nem zöld a hűtő... van melegvíz.... és egy értelmes gondnok, aki felfogja, hogy ezeknek az elkényeztetett fehéreknek mindig valami indoka van valamit javítani és szereltetni... Sőt még függönyünk is van... Sőt még ventilátor és légkondi is... :-) Nem is tudok betelni a luxussal... Ilyenkor mindig belegondolok, milyen nagyszerű élmény hazaérni soproni házikónkba... Királyi palota!

Szóval... ehhez a kis lakáshoz nem jár automaikusan bejárónő... aminek én örülök, mert szeretem magam csinálni a dolgaim... Valahogy távol áll tőlem, hogy üljek és nézzem, ahogy a kedves hölgyemény mossa a bugyimat... ha nincs áram, akkor a kezével... és takarítson... esetleg főzzön ránk... Különben is! A főzés az én szenvedélyem, aminek hódolok még itt is!! Sőt... Ez második napirendi pont... valami finomat főzni... Ami viszonylag sima ügy, mert hatalmas gázpalackok segítenek ebben... (itt kell megjegyeznem, hogy ebben a cuki kis studiónkban még a gáz sem szivárog)

Közben ezerrel fejlesztem a franciát... és próbálom életben tartani a másik 4 beszélt nyelvemet...

Sajnos, bár sokáig ellenkeztem, rájöttem, hogy igen is felsőfokú, szakmai szintre kell emelnem a francia nyelvtudásom... Nem csak azért , mert az itt hivatalos nyelv,hanem mert a diplomácia... nemzetközi szervezetek és stb a franciával működik...

Délután elszenvedem magam az edzőteremig... Amikor kimozdulok a 4 fal közül, az mindig egy kaland... Olyan gyomorösszeszorító, szívdobogós... Hogy mondjam szépen... Szóval, a helyiek nem tudnak vezetni... és bár már tapasztaltam életem folyamán, pl a közel-keleti országok némelyikében, milyen az, amikor valaki leszáll a tevéről és beül a luxus vagy bármilyen autójába... és Indiában is volt alkalmam közelekedni... de itt minden egyes alkalommal úgy megyek ki, hogy elmondok egy imát magamban... Vannak vicces szokások is! Pl, ha lerobban az autód, tegyél köré és rá pár faágat és gallyat... elakadásjelző helyett...

Az életveszélyes vezetési stílus és ritmus mellett, amit amúgy rendkívül jól alkalmazok már én is... azt érdemes még elképzelni, hogy itt van egy város... ami nagyobb, mint Budapest... és sokkal több ember lakja... (aki nem tud írni, olvasni... és a place boyer-n vette a jogsiját) amihez nincs semmilyen infrastruktúra... Ami van, azon akkora lyukak vannak... hogy mindenki csakis terepjáró autókkal közelekedik... és kerülgeti a "tankcsapdákat" még így is... finomítja a dolgot továbbá, hogy nincs műszaki vizsga... Az autók olyan állapotban vannak, amit európai ember épp ésszel nem tud elképzelni... Az autón nem rá való kerék van.... van ,hogy kisebb , van hogy nagyobb... látod, ahogy szikráznak a fékbetétek... aztán vannak 007-es autók, ami akkora füstöt ereget maga után, hogy semmit nem látsz... a lámpát senki nem használja... ha mégis, akkor az csakis reflektor lehet... index helyett duda... gyakorlatilag minden helyett dudalás ezerrel.... Az út közepe pedig arra való, hogy mértanilag pontosan kiszámolva ott menjenek rajta... sávok amúgy sincsenek... Bár állítólag van kressz...

Tehát el fogok jutni az edzőteremig... ahol hirtelen a harmadik világ visszáságát bemutató luxus fogad... amerikai szuper-edzőtermet mutató szuper gépek és szolgáltatások... pilates... haiti folklore dance, step... spining terem... body building... stb. Na, ide fogok menni... hastáncot tanítani... :-)

Az órák lassan egy hónapja elkezdődtek... és sikerük azóta is nem csak, hogy töretlen , de a "kereslet" nő... Többet keresek vele és többet segítek mint a baptistás melómmal egykoron (no comment)

A tánctanítás az, ami feltölt... csupa pozitív és jó érzéssel és élménnyel... Valamit adok, amit a világ körforgása visszajuttat hozzám máshogyan... Sokat tanulok az emberekről, a nőkről és önmagamról... a táncról! Örökké hálával fogok emlékezni erre a nagyszerű lehetőségre a Sorstól.

Hatalmas kihívás, aminek szívesen igyekszem megfelelni...

Napközben még vívom a mindennapos harcaimat a különböző online jelentkezési formákkal... mert annyit hallottam már, hogy milyen esélyes vagyok bejutni az ENSZ-hez, hogy most már igazán elhiszem és a fejembe vettem...

Az este még nyitott... ha nagyon kiakadok és elfáradok a napközbeni erőlködésben, akkor itthon maradunk Janival és bezárkózunk a négy fal közé... olvasok, esetleg főzök vagy recepteket kutatok... netezünk... nevetünk... akármi, csak kicsit úgy érzezzem, mintha "normális" életet élnénk... :-)