Új hét, új remények... új kalandok

Többször eszembe jutott az elmúlt napokban, hogy ezt is megírhatnám a blogon... meg azt is... , de aztán lusta vagyok... és mivel nem vmi szépséges karibi történetek ezek, és mivel próbálom a "think big, stay focused and stay positive" attitűdöt fenntartani, ezek a sztorik eléggé elvisznek a másik irányba...
Nézzük csak mi a múlt heti átlag! Egy autóbaleset, ahol a károsult fegyverrel próbál igazsgágot teremteni... aztán emberrablások... A legutóbbi a szokásosnál is jobban megérintett... Itt megjegyezném, hogy ha egész nap hagynám,hogy minden történés inger megérintsen, akkor valszeg, már átúsztam volna puerto ricoba, vagy kubába... :-) Belegondolok, hogy pár éve, napi 30-40 ember rablás volt... Volt olyan eset, ahol 1000 HTG-ért, azaz 25 usd-ért... Ez a legutóbbi Laboule 10-nél történt... (júniusig a laboule 9-en laktunk) és azon a környéken él az egyik haitis barátnőm a svájci férjével és kisfiúkkal.... Az itteni egyik telekommunikációs vállalat dolgózójához este felé (nem éjszaka) betörtek a házba, kiütötték az anyukát és elvitték a kisfiúkat. A szülők haiti útlevéllel rendelkeznek, az apuka USA-ban él... anyuka itt dolgozik... a kisfiú kint született, us-citizen... csak anyukát jött látogatni a nyáron... 100ezer usd a váltságdíj... Az eset után másnap reggel 10-re ki is vánszorgott a haiti rendőrség... A szülők kétségbeesve hívták az itteni amerikai nagykövetséget, hiszen a gyerek mégis csak állampolgár, akik mindössze megadtak egy dominikán tartózkodó FBI tárgyaló telefonszámát... Kemény dolog ez! 
A tendencia az,hogy főleg módosabb haitisokat vagy azok gyerekeit "kapkodják"... Külföldieket annyira nem... ,mert arra már rájöttek,hogy akkor aztán lesz ingyenkaja és segélyblokkolás... Bár nem olyan rég elvittek "két medecines sans frontier" -es csajt, és az IOM-es spanyol barátnőmnek is kést szorítottak a torkához és elvitték mindenét... Azért az expat rablásokban a közös kérdőjel, hogy miért kóvályognak expat nők este egyedül??? és kínálják fel ezzel magukat a Sorsnak...?
A szörmyű az az, hogy leginkább a feltörni vágyó, alig számban mérhető középréteg a leginkább érintett, hiszen ők nem fizethetik meg az ajtó előtt álló fegyveres őrt, testőrt , páncélozott autót... mint a haiti felső 10ezer tagjai... Ezek utóbbiak oly annyira gazdagok..., hogy azt nehéz érzékeltetni. (estoy flipando... mondaná a spanyol).
Sok még a leszámolás egymás között és ugye alapvető probléma, hogy szinte mindenki fegyverrel rohangál...


Oh, és akkor itt az új kedvenc! Wyclef Jean vagy kicsoda... Valszeg még a nevét sem írtam le jól, de erről a fugees-os énekes gyerekről beszélek... Na, kérlek szépen... ő is haitis... és kitalálta,hogy majd ő lesz a következő elnök... !!! Iderepült kemény 3 órára, bejelentette és elhúzta a csíkot... Állítólag most már egy francia tanárt is felfogadott... végül is, a novemberi választásokig biztos megtanul franciául meg kreolul... Biztos sokat tud Haitiről, ha mindig is az USA-ban élt... Biztos, sokat fog tenni az országáért, ha amerikában több eljárás van ellene adótartozás, -csalás miatt...., valamint hogy elsikkasztotta az alapítványán keresztül Haitinek szánt pénzeket... Íme, az új elnökjelölt... nem kevés eséllyel! Mert itt ez kell az embereknek! a demagógia!  (végül is, ez eddig hasonlít kis hazánkra is) Mégis mit várjál, ha az emberek 90%-a analfabéta és pár dollárért akármikor csinálnak egy kis ramazurit... Mit várhatna az ember, amikor itt bizonyos körökben az a jó, ha itt káosz van... Na, a slussz poén, hogy ennek az énekes fickónak a "pártja", meg az Aristid nevezető ex-elnöknek a pártja (akit évek óta nem hagytak a választásokon indulni) összeállt... Aristidről azt kell tudni,hogy szerinte oda építkezhetsz, ahova akarsz... ha a másiknak több van, jogod van elvenni... mert ugye az egyenlőség elve az így működik...ja, meg osszunk ingyen fegyvert szanaszét.... szóval, ő az anarchia apja itt...
Azok között az ENSZ-es ismerőseim között, akik lelkiismerettel és szívügyükként csinálták munkájukat és tervezték jobbá tenni Haitit az utóbbi években, azokon most halk letargia lett úrrá...


Az árvaház, ahova kijártam a BB-kel (baptista barátaim..., de lehetnének baptista balfékek is) nagyon tanulságos volt számomra több alkalommal is, de egyszer mindenképp ...
Az árvaház alapítója és igazgatőnője, jómaga is haitis, azt mondta, haiti elveszett... és soha nem lesz már újra a karibi gyöngyszem, amikor az ember biztonságban voltak... szép ruhákban jártak és soha fel nem vettek volna second hand holmit... amikor az autók rendszámán rajta volt, hogy caribbean pearl..., amikor senki nem akart usa-ba vándorolni és us citizen lenni... Senki nem hiheti azt,hogy meg tud változtatni bármit is... az emberek elvesztek és haiti is velük... Alice szomrúan jelentette ki,hogy ő nem hiszi ,hogy bármit tehet... csak a pár gyereknek legyen jobb, mert itt senki nem törődik a gyerekekkel...


Tegnap ültem az itteni egyik legjobb és egyben egyik, a földrengés után megmaradt hotel medencéje mellett. A hotel maga nem működik csak a medence július 11.-e óta és az étterme, valamint a convention center mellette... Szóval... vasárnapi ejtőzés két ír barátnőmmel. Az egyik itt volt a földrengéskor, azóta nem hord magassarkút, ha futnia kellene, tudjon minél gyorsabban... a másik nem volt itt, de elvesztette a szerelemét aznap, akire rádőlt egy fal miközben futott ki az alagsori parkolóból... Utólag tudjuk, ha nem fut ki, életben marad... a parkoló nem omlott be, a ház nem dőlt össze... Szóval, Liz , aki a leírhatatlan veszteség után visszajött Haitire, hogy befejezze a munkáját... élt már Mozambikban is. Azt gondolnád,hogy rosszabb,mint Haiti? Hát nem... és ezen meglepődtem... Liz úgy írta le,hogy mindenki nagyon szegény... borzasztó az életszínvonal és nincsenek az expatoknak sem ejtőzésre alkalmas helyek... de mivel mindenki szegénységben, hasonlóan tengeti az életét... az ott élő expat pedig szintén egyszerűen... az emberek nem agresszívek... nem lopnak, ölnek... Ott tudott egyedül vezetni... itt nem lehet fehér nőként...


Itt ülök... írok... és szeretnék már hazamenni... számolom a heteket...
Szeretnék nyugodtan élni... , bár nem tudom,hogy képes lennék-e rá... ,hiszen eddig mindig elbuktam...


Itt ülök, és hálát adok az Égieknek,hogy együtt lehetünk szerelemben, egészségben!


Majd előbb-utóbb kimozdulok... végigasszisztálom a haiti káoszt... esetleg elmegyek az edzőterembe,hogy használjam a lábaim... (mert ugye itt nem sétálsz az utcán..) és hirtelen szembesülük a haitis felsőtízezer világával... Tudomást sem vesznek arról mi folyik itt... Ha látnátok a képeiket facebookon,soha az életben nem hinnétek el, hogy miket írok... Kizárnak mindent, ignorálják a nyomort, a bűnözést... a gondokat...Amikor már nem bírják, mert azért, még ha nem is veszik észre, de érzékelik, akkor mondjuk hetente átugranak Miamibe...