visszaszámlálás...

Jaj... számolom a napokat addig a napig, amikor újra ihatok a csapvízből, mert ha még a sok okoska szerint annyira nem is egészséges mint egy hiper-super ásványvíz, de belehalni nem halok bele... várom a napot, amikor majd nem kell minden reggel és este csótányokkal, hangyákkal, termeszekkel és pókokkal harcolni... várom a napot, amikor az ittenihez képest tükörsima otthoni utakon végigsuhanhatok anélkül, hogy úgy érzeném, hogy kirázza az út a lelkem... és milyen jó lesz túrórudit enni... és milyen csönd lesz... és nem kell majd állandóan arra figyelnem,hogy épp melyik nemezet fiaival beszélek, nehogy olyat mondjak, amire kinyílik a bicska zsebükben... De jó lesz, amikor akkor mosok , amikor akarok  és nem akkor, amikor épp áram van... és meg fognak száradni a ruhák,mert nincs akkora páratartalom és állandó esőzések... haaaaaj

Eddig azért drukkoltam,hogy minél hamarabb kiderüljön hol kezdem a munkát és lehetőleg minél hamarabb... Most hogy lassan őrőlnek a nemzetközi szervezetek HR kerekei, már azért tartom csuriba a kezemet,hogy majd csak valamikor otkóberben jelentkezzenek,hogy  pontosan 17 nap múlva hazaindulhassak(unk) és minimum egy hónapot kiélvezhessük a civilizációt...
Nagyon várom már! Most, hogy közeledik az időpont, úgy érzem, egyere lassabban megy az idő... Már nem tudom magam mivel lefoglalni sem fizikailag, sem agyilag... sem sehogy... mindig ott motoszkál a fejemben, hogy nemsokára az úgynevezett fejlett országokon áthaladok és megérkezem Sopronba...

A közel egy éves itt tartózkodásom alatt (kisebb-nagyobb megszakításokkal) csak most jutottam el odáig,hogy elkezdtem egy-egy pillanatában élvezni a Haiti adta lehetőségeket és különlégességeket... Itt szeretném hozzátenni, hogy nem túl sok van... Szóval közel egy év alatt sikerült egy szuperül működő network rendszert kialakítanom, esetenként barátságnak nevezhető szálakkal... Már vannak emberek, akik hiányozni fognak, ha elmegyek és nem jövök vissza...

Az útóbbi időben a leginkább azzal töltöttem hogy a UN LogBase-re jártam és sokat okosodtam és tapasztaltam...
Volt alkalmam strandra menni... táncolni egy quartier latin nevezetű helyen egy igazi kubai családdal... :-)
Meglátogattuk két kedvenc éttermemet és kiélveztem a francia és más nemzetközi konyha remekeit...
Elmentünk a legjobb francia pékségbe, ahol egy hétre való péksüteményt vettem.... Igazi franciát!
Zajlanak a hastáncórák... még egy darabig! nagyon élvezem, de azért elég nehéz dolog ez a tánctanítás... főeg az alapoktól kezdve.

Hétvégén átléptem a dominikai határt! :-) Mert hát ugye lejáróban volt a vízumom... :s khmm-khmmm
Mivel spontán nekiindulásból mentünk el a határig, hogy akkor majd én ott vízumot cserélek, ezért nem indultunk meg DR közepe felé... vagy a tenger felé... Az út a határig szép...., de haitis... Ergo, rally az egész... Végig visz az út a híres (és elég nagy) tó mellett, aminek különlegessége,hogy édes-sós keverék a vize és egy különleges mini-kroki fajnak ad otthont (ha azóta a nat.geo.-os film óta ki nem haltak)

Nagy szívfájdalmamra be kell, hogy valljam, hogy első blickre a két ország között nincs ám olyan nagy különbség! DR-nak jobb az ország image PR-ja... Na, jó... tisztább is és van turizmus...
De példának okáért nagyon komoly ellentétek vannak a szigeten elterülő két ország között.... A dominikaiak nagyon utálják a haitiseket és ha már így van, akkor a haitis felsőbbrendűségű érzésre alapozva, miért is ne utálnák vissza a dominikaikat... Vágoddd?!?!?

Ha már megemlítettem  a jó éttermeket... akkor betűzök még egy képet!

A képe a Mozaik nevezetű étteremben készült, amely étterem tulajdonképpen fej-fej melletti versenyben áll a View nevezetű étteremmel az top 1 helyért. Itt épp a világ egyik legtökéletesebben elkészített és ízharmonizált francia hagymalevesét eszem. Éttlapjukon még sok más tökéletes ételkompozíció szerepel... Az egyszerű, de nagyszerű kategóriától a rafinált fogásokig. A problámám csak annyi, hogy a francia hagymaleves és a salade mozaik annyira bejött, hogy nem jutok tovább az étlapon... Na, jóóó! Kivétel a csütörtöki "festival de la mer" , amikor is a két személyes tengeri herkentyűs, rákokkal és homárral díszitett tálat behozzák.
Ha már itt tartunk, lássunk egy képet, ami a View-hoz kapcsolódik.
Creme brulée!!!! mellé passion-fruit és fagyi... Ááááájajajjj!

Ígérem le fogom fényképezni a cézár salijukat, ami tökéletes! és megérdemelné,hogy csupa nagy betűvel írjam... Csak úgy mint a hal és lazac ételeik és arab ihletésű előételeik! A két perui szakács igazán kitesz magáért és az ablakon keresztül még meg is csodálhatjuk, mit hogyan csinálnak...




Hahaha! Most akkor nem hiszitek el, hogy szörnyű Haiti...?!?! Ez  a csalók a helyben és ez teszi az NGO-s katasztrófa turisták paradicsomává... A mutatói és az utcák szörnyűek, de mivel rendkívül gazdag emberek élnek itt és sokat kereső NGO-sok, ezért az ő igényeiket meg kell próbálni kielégíteni... és ez egy hatalmas bizniszt generál. Az a baj,hogy egy idő után az egy-két fenséges kulináris élvezet nem pótolja a hiányt, amit érzel... és nem fedi el a szörnyűségeket...

A minap felmerült egy érdekes gondolat, beszélgetés közben....
Vajon azt a demokráciát és feljett életstílust (ha a kategóriákat akarom használni), miért akarjuk ráerőltetni az úgynevezett haramdik világra és fejletlen országokra? Hiszen, pl mi európaiak, ezért évezredeket küzdöttünk... Azokon a kontinenseken és országokban,ahol még nem itt tartanak, nem tehetjük oda készen, mint az ebédet, a vendég elég az étteremben... Ezekre meg kell érni! Át kell, hogy égjen...formálódjon...

No, és végül egy kép múlt hétvégéről... hhhmm! keresemmm