Épp,hogy pár órája vagyok megint csak Haitin egy kiadós vakáció után és olvasgattam Annuskám blogját, amin megemlítette, hogy milyen dolog is az,hogy egész októberben nem blogolt... és akkor kaptam én is a fejemhez... Jééé, hát én sem írtam semmit.. Pedig lehetett volna mit!!! :-)
Mivel túl sok mondanivalóm van, ezért valószínűleg el fog tartani egy darabig, amíg érdekes, szuper és esetenként tanulságos történeteim levésem virtuálisan és így első blickre úgy tervezem,hogy mindegyiket külön fejezetbe fogom szedni... Huuhhh!
Azt hiszem,az első részt mindenképpen annak a szuper élménynek kell szentelnem,hogy közel négy hónapnyi haitin után civilizációban voltam... végre otthon... Bár Nyugat-Európához képest sokszor ijesztően balkáni és lepusztult Budapest és a lakosai egyaránt, valamint a helyenként az emberek értelmi szintje és egója, továbbá az utak minősége és a funkcionális analfebetizmus magas aránya eredményeként gyakran déjavu-m van Haitire gondolva, de azért mégis csak budapesti lányzó vagyok... Még ha tiszteletbeli sopronivá is lettem az évek alatt... :-)
Nos az otthoni szabink nagyon jól telt... Persze, az eleje a szokásos... zombizol a jetlag miatt, és el vannak csúszva a napok,mivel hajnali 4 előtt képtelenség,hogy elaludj... de élvezed, hogy ihatsz a csapból is akár, és egyszerűen étkezhetsz... tudsz túrórudit venni és még egy tesco is nagy szám... Konstatáltam, milyen megnyugtató... sőt elsőre szinte unalmas és kísértetvárosias úgy vezetni az utakon,hogy ott nem hömplyög milliós embertömeg 0-24 órában... Élveztem a csöndet, a soproni friss levegőt... még azt is,hogy németet gyakorolhatok, ami mint nyelv, nagy előrelépést tett, a francia nyelvet kiszorítva a ranglistámról... (ki gondolta volna a gimis éveim alatt,hogy valaha német nyelvi fan club tag leszek)
Nagyon jó kis családi és baráti összejöveteleken is voltunk és sokat nevetettem...
A szabi egyik legnagyobb élménye, hogy az idei viszontagságos és változékony időjárás ellenére is kifogtuk a jó időt és az egyik barátunk rávett minket arra,hogy menjünk el sziklát mászni... (klettersteigen.... :-))
Nagyon izgalmas volt!!! Szuper jó testedzés! Jó levegőn vagy és mászol és mászol... és koncentrálsz... és mászol... és hát nem adhatod fel, még ha halálfélelmed is van, vagy hullafáradt vagy, mert visszafelé mászni mégis csak nehezebb... és különben is van akaraterő, meg büszkeség... és még mi egymás, ami hajtóerőként szolgálhat, a világon! Nem kevés terápiás hatása van az izmok fejlesztésén túl! :-DD
Tekintve,hogy én voltam az egyetlen a nő a kis csapatunkban, nagyon jól jártam... És ezt most mindenki értse cinikusan... Az ötlegazda egy c/d erősségű (osztrák besorolás) Haidsteig klettersteigen-t talált, ami az "A" leggyengébb szinthez képest is nekem minimum 2-3 szint ugrás volt.. Szóval, kapásból a gyakorlott szinten kezdtem, mondhatni félprofiként...hahahahah!
Szóval, a hócipőm tele volt és megfogadtam útközben, hogy soha többet..., de aztán a csúcsra felérve,már vidámabb voltam... és másnap még vidámabb...
Nézzétek csak meg, milyen büszkén, de fáradtam állok Janira támaszkodva a keresztnél :-)
Ezen a szabin sem maradhatott el a kihagyhatatlan és hagyományos Pastrami cicasor! :-)
Jókat ettünk, nevettünk főiskolai best of the best barátnőiemmel és férjek, avagy férjjelöltek és vőlegényekkel! :-D csak a teljesség kedvéért hozzá kellett,hogy tegyem!
Tovább a szintén kihagyhatatlan bécsi hétköznapokat is élvezni kellett feltétlen... a magyar kajákról és a túró rudiról nem is beszélve!
1 megjegyzés:
Örülök, hogy jól érezted magad otthon:) Küldtem neked inspiráló videót, hátha erőt merítesz belőle a folytatáshoz:)
Megjegyzés küldése