Igen, ez is igaz..., meg az is, hogy csak 1-2 lépés választja el és a jobb nemzetközi ország imázs (hogy magyar kifejezéssel éljek, kac-kacccc), hogy jöjjenek ide is túristák.
Bizonyos, a témában jártas emberek szerint, akiknek számos könyve jelent meg erről , azt állítják, hogy azok a problémák, amelyek Haitin jelen vannak, úgyanúgy jelen vannak bármely más latin-amerikai vagy karibi országban is. Ergo miért kezelnék máshogy Haiti, mint Columbiát, vagy Jamaicát? Na és a brazil slum városrészek? Ugye-ugye? Ettől függetlenül én tudom erre a választ. Azért, mert más helyeken el van különítve/különülve a slum és bidon-ville város, míg itt Haitin nincs. Ettől olyan furcsa, folyamatosan ambivalens élethelyzetben vagy mint pl enni egy szuper kategóriáju étteremben, majd kijössz onnan és megcsap a pisi szag. Várj, ez még New York is lehet... ! hahaha, de tényleg Ez tipikus nagyvárosi probléma.
Akkor más példa, itt ott vannak a villák, ha jobbra nézel és a villákat körbelakják minden comfortot nélkülöző bádog és egyéb tákolmányok. És ez bizony zavarja a hozzá nem szokott szemeket. Érthető...
Ez persze, azt is váltja ki az emberekből, hogy agresszívek. Látják, hogy Jean-Pierre mercivel jár, de Jean-Marie-nak nincs wc-je sem. Olyan boltokban és éttermekben dolgoznak, ahol egy kaja 50 dodo és egy ruci 2-300 dolcsi, majd a hó végén felveszi a fizuját, ami kb 100 usd dollár lehet. Ezek még a szerencsések, mert mint azt tudhatjuk különböző statisztikákból, itt az emberek 3/4-e él 2 dollárból vagy kevesebből naponta.
Én is agresszív és rossz kedvű lennék..., hiszen ilyen körülmények között, nehéz értemezni azt, hogy van választása az embernek és tehet valamit a saját élete jobbátételéért. Pedig még így és ilyen körülmények között is igaz.
Szóval, vasárnap van... Úton erre a divatbemutatóra a montanaba. Hotel Montana volt a földrengés előtt a best ever kategória. Gyönyörű, tökéletes! Mindenki odajárt... , elnököktől kezdve mindenki, aki egy kis nyugalomra vágyott és szépségre. Ez a hotel szinte teljesen megsemmisült, harminc és egy pár félkész szoba maradt a földregés után. A tulajdonos család élettörténete egy több kötetes és több ezer oldalas regénysorozatba férne csak bele. Miközben azon filózok, hogya is éled szépen lassan újjá romjaiból a montana, izgatottan vártam, vajon milyen lesz ez a divatbemutató. Itt egyedi módon, először kerül megrendezésre egy ilyen esemény, ráadásul tetézi értékét, hogy minden és minenki, aki részt vesz rajta, haiti születésű vagy haitin élő divattervező, modell, sminkmester, fodrász, konferanszié, fotosok hada...
Pár barátom kísért el CHAI-tól és szintén sikerült elcsábítanom pár haitis ismerősöm. Míg gyűlekeztek az emberek, arról beszélgettünk egy-egy pohár bor vagy épp rum mellett, mit is várunk a bemutatótól , kinek milyen hete volt. Volt analyst, ügyvéd, research coordinator (én), project manager, éppen amerikából haitire visszavágyó édesanya...Aztán gyorsan nekilódultunk, hogy még jó helyet kapjunk és lássunk is valamit.
A hangulat elképesztő volt, bár néha inkább hasonlított egy koncertre a taps és füttyvihar. továbbá simán ki lehetett találni, kinek volt itt a legtöbb rokona és barátja a modellek vagy tervezők közül.
Csak, hogy el ne felejtsük, hogy hol vagyunk, az est egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor épp a tetőfokára hágott a hangulat a fürdőruhabemutató alatt és hirtelen elment az áram. Kb 5 percig ültünk vaksötétben és csak a fényképezőgépek villágították meg a kifutót és a modellt, aki megdermetdtem és rendkívül profi módon állt mozdulatlanul, még a mosolyát is a lehető legtermészetesebben az arcára fagyasztva és várta, hogy visszajöjön az áram.
Mindent összegezve, fatasztikus volt!
Íme a video:
és néhány kép a bemutatóról:
és rólunk:
coming soon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése