hova rohan az idő?

Tudom...! Már sokan mondtátok, hogy rég írtam... majd megnéztem a blogom és rádöbbentem, hogy tavaly utoljára... Inkább ne is minősítsük, köszi! :-) Mondhatnám, hogy az idő hiánya...., mert annyira hiper elfoglalt vagyok, de nem ez nem fedné a valóságot... Inkább azt mondanám, hogy csupa olyan dolgon megyek keresztül, amit még nem tudok szavakba önteni és rendezett gondolatmenetbe szorítani. Másfelől a tapasztalatokról és élményekről való írásaim folyamán akaratlanul is véleményt formálok a világról... A vélemény maga az egy fajta ítéletként is interpretálható, márpedig nekem nem áll szándékomban ítélkezni semmi és senki felett... A véleménnyel még az az egy bajom van, hogy a vélemény szóljon az bármiről, vagy bárkiről, az mindig limitált. Limitált a tudásunkhoz és az addigi tapasztalatainkhoz. Következtetésképp, mire fel alkossak és tegyek közzé fekete-fehér véleményeket... , hiszen nem csak az enyém, de mindeki más tudása és tapasztalatai limitáltak és (egyelőre) nem áll szándékomba oly nagyon kényes témákról írni, ami minden bizonysággal megmozgatja az emberek ingerküszöbét. Esetenként többé, máskor kevésbbé.

Másfelől belestem abba a csapdába, hogy ez a cosmopolita életmód annyira megszokottá vált, hogy néha átsiklok az élmények felett, mert a minden napok részévé válik. Rendkívül hasznos felsimerés volt ez! Emlékeztetett arra, honnan is jövök és mi-mindenre is csodálkoztam rá a világban, amikor el kezdtem utazni... Emlékeztett arra, hogy minden napi csodákat észre kell venni és az élményeket meg kell élni!
Mindettől függetlenül, de ettől a szemlélettől vezérelve, talán újra nekiállok élménybeszámolókat írni...:-) Alors, allons-y!

Az elmúlt bejegyzésekhez képest az alapfelállás nem változott. Haitin élek, humanitárius munkát végzek... élem a harmadik világba sorolt országok NGO-s életét. A különbség most annyi, hogy Public Health vizeken evezek...és egy research projektet vezetek/koordinálok egy olyan non-profit szervezetnél, amely alapjaiban változtatta meg a Public Health fogalmát a harmadik világban és Amerikában is. Hála az égnek, amikor felvételiztem, még nem fogtam fel, milyen komoly szervezethez és pozícióra hívtak be... és ez meg is hozta a sikert! Tanulság, soha ne parázz és görcsölj rá dolgokra...
Egyre többet és többet dolgozom és tanulok, amelyek már önmagukban is elég kihívást jelentenek, de mindezt a fejletlen országok népes táborába tartozó helyen extra nehéz és időnként frusztráló... Persze, a végén minden jó, ha a vége jó... Na de addig?!? :D
A munkát hivatalosan egy bostoni head office látogatással kezdtem, ahol rögtön le is kellett tennem egy vizsgát online, amit a federal law követel meg az olyan kutatások és tanulmányok esetében, ami embereket is érint. Mivel én is a csapatom (kb. 40 alkalmazottammal kb. 600 emberért vagyunk felelősök) azon szorgoskodunk hogy az Artibonite-ban élő HIV pozitív emberek étkezési...stb. szokásait felderítsük és ezáltal megdöntsük avagy alátámasszuk a hipotézisét a tanulmánynak, azaz evindens hogy a tanulmány emberekt is érint...
Nagyon érdekes volt a tanfolyam, iszonyat agytágítás...és vizsga!

El sem tudjátok képzelni, hogy milyen ez az NGO-s on the ground világ, mi?! Tömören: egyszer fent, máskor lent! Azt hiszem, azt bártan kijelenthetem, hogy Haiti az ellentmondások és végletek országa. Nincs középút... Valaki vagy nagyon gazdag, vagy nagyon szegény... vagy nagyon inteligens és tanult, vagy analfabeta....
Vagy nyugalom van, vagy tűntetések és káosz...

Tegnap avatták hivatalosan is elnökké a választások nyertesét, Tet Kale becenévre hallgató kopasz énekest .
Legalább annyira bölcs választás volt haiti népétől, mintha Wyclef Jean vagy ki lett volna az elnök. (az a fugees-os pasi...) Úgy gondolom, bátran ki lehet jelenteni,hogy nem sok ország van a világon ahol egy mulatós zenész elnök lesz...  Welcome to Haiti!
Ez ceremónia egy tökéletes alkalom (itt tulajdonképpen bármi...) hogy hihetetlen zene-bonát rendezzenek és egy ritmustalan, ricsajra fel-alá rohangáljanak és kiabáljanak egy mikrofonba. Voilá a haitis party style....
Óriási volt,amikor épp ebédet hajkurásztunk (a hűtő szinte üres, az elnöki ceremónia miatt minden zárva) mikor elkezdtek száguldani tömegével a hiper-super autók rendőri felvezetéssel, diplomatákkal, kocsi oldalán logó testőrökkel, mint a filmekben... Erre lerobban a rendőri escort autó, ami vezette az egyik sort...  Pont mellettünk...
MegaLOL.

Tegnap este elmentünk egy arab étterembe, ahol "Arabic Night"-ot rendeztek... (mily meglepő...)
A hatits standardtől eltérően meglepő jó ár-arány értékkel lehetett 20 USD-ért belépőt venni, amiért kaptál Arakot, Mezzat és shishat. Aki már ismer egy ideje, tudja, mennyire érdekel az arab kultúra a zenétől kezdve a khaligráfiáig, valamint hogy imádom az arab kaját és legalább annyira imádok shishazni.
Az egész estének az adta az egyedi hangulatát, hogy az összes arab származású haiti család képviseltette szinte magát, aminek köszönhetően rendkívűl autentikus volt a hangulat. Egy-két pillanatban annyira magával ragadó volt a milliő, hogy szinte régi szívem csücskében éreztem magam, Dubai-ban, ahol egy jó darabi éltem és mondhatni, a mai napig visszavágyom, mert annyira otthon éreztem magam ott... Arról nem is beszélve, mennyire szárnyal a táncos lelkem az arab zenei ritmusokra... Jaaaajajjj! :D
Persze, hamar visszacsöppentem a valóságba... A kiszolgálás tragikomikus volt és végtelenül lassú...beraktak valami techno zenét.. Az est végére nem maradt más, mint a tele pocak és a food coma, valamint a merengés olyan kérdéseken, hogy vajon hiányzik-e az itt élő araboknak (rengetegen vannak) a gyökerük és vajon az itt született arab gyerekenek milyen az identitástudata... Érdemes utánaolvasni a lelkes történészeknek vagy szociológusoknak, hogyan is fonódik össze az libanoniak, szíriaiak élete Haitivel...

Az este következménye, hogy "honvágytól" vezérelve eldöntöttem, hogy minél hamarabb el kell hogy látogassak UAE-be és még egy új, még nem látott arab országba.  Listámon van, elsők között, Libanon, Marokkó és Egyiptom. Oooh, és ha már itt tartunk... az örök kedvenc, Törökország, Isztambullal az élen.

Vajh miért is nem fejlesztettem még ki a teleportálási képességet, mint a mesékben?! LOL

Reggel egy kis munkával kezdtem a napot, emailek, iskolakeresés és pályázatok vizslatása. Egy kis virtuáls szociális élettel folytattam aztán felmentünk a hegyekbe futni. Nagyon jó kis kört fejlesztettünk ki az idők folyamán itt. Lankás, tele emelkedőkkel és büszkén mondhatom,hogy az alattomos gyilkos emelkedőn sem állok már meg! Volt régen egy jobb körünk, de időközben kiderült, hogy sok a sikló, kigyó... a többit ki tudod találni...
A mai délután csúcspontja az volt, hogy a nemrégiben nyílt, nemzetközi vizeken is ismert supermarket láncolatban találtunk grill csirkét! Tudjátok, olyan spárosat vagy benzinkutasat... hahhaha! Úgy gondoltuk, egyszer élünk, kockáztassunk, hiszen jó az illata a csirkének és mégis csak abban a supermarketben vagyunk, ahova én már csak akkor is be szoktam nézni, hogy úgy érezzem, hogy valami "normális" országban vagyok...
Vannak sorok, termékek csoportosítva...felcímkézve... Nagy élmény ám, ha alap esetben már annak is örülsz, ha tejet találsz... Ha félzsíros tejet találok, akkor már tapsikolok örömömben...
Szóval a csirkénk mellé vettünk egy baguettet, heinekent és benedictat... Majd hazamentünk és  jól megettük a szerzeményt! Tudom még fokozni, a csirke belsejében olyan isteni fűszer egyveleget tömködtek zöldségekkel és miegymással, hogy a 10 ujjunkat megnyaltuk... :)
(még én is, aki nem vagyok egy húsevő...)
Íme, az élet apró örömei... Próbálok erőt gyűjteni a jövő hétre! Nagyon pörgös lesz... Kórházlátogatások, meetingek, harc a pénzügyesekkel ... konstans trouble shooting, majd 3 napos team retreat, amely utóbbihoz még most rohanok és kinyomtatom a könyvrészletet, amit fel kell dolgozzak... Iszonyat sokat fogok utazni, úgyhogy már most bekészítem az utazópakkomba a jógaszőnyegem... ;-)

Írni jó!

N.