Mint azt már leírtam az előző bejegyzésben, otthon hagytam a fényképezőgépem, így a blogom elég száraznak tűnik első ránézésre, nem díszítik képek... Mentségként, hadd mondjam el, hogy nem egyszerű ám képeket feltölteni itt Haitin az extra-super-duper lassú nettel, ami most, hogy beköszöntött az esős évszak, állandóan elmegy... Az apartmant block-ban, ahol lakom, átváltottak a vietnámi, éppen most a piacra betörő cégre és hát mondanom sem kell, hogy ez igen csak rámegy a minőség rovására... Na, ennyit a kifogásokról... Majd valahogy begyűjtöm az összes retreaten résztvevő képét!!
Azt már tudjátok, milyen volt cange és ott aludni... Másnap indultunk reggel 9-kor Cap Haitienbe, pontosan 9-kor, mivel mind amerikaiak plusz én európai voltunk... Nem latinok, nem haitisek... nem arabok... :D Tehát az óra és a pontosság fogalmáról ugyanz az értelmezésünk és felfogásunk volt....
Reggel fél 8-kor reggeliztünk és ekkor ért az első amerikai kultursokk..., amikor a kolléganők felkenték a peanut butterjüket a toast kenyérre...(már eleve fúj nálam), majd jelly-t kentek rá, ami mindefelé folyt és csöpögött és szerintük ez jópofa volt..., majd elkezdtek énekelni valami peanut-jelly reklámszlogent... Hát, majd behaltam! Arról nem is beszélve, hogy amikor befutottak a más városokban dolgozó kollégák, akikkel ritkán találkozunk , akkor hatalmas sikításokba kezdtek... és ez az amcsi ölelés! vágjátok az milyen??? Megpróbálom leírni. Indulj el az ember felé egy hatalmas vicsorral és egy számunkra, európaiaknak és még inább magyaroknak vicces fejet vágjál, hatalmas szemekkel rikácsolva, hogy hi how are uuuuu? Majd persze ne várd meg a választ... Vedd fel az ölelő kartartást és úgy lépjél oda az emberhez és nyújtsd oda az arcod puszira, hogy legalabb 15 centi maradjon az orcák és a ölelkező karok és testek között. Értsd: öleled a levegőt... Gyorsan bbm-tem is Janinak,hogy nem tudom,hogyan fogom kibírni a 3 napot a kollégáimmal, akikkel amúgy ezer egyéb munkai kötelesség miatt szinte soha nem szoktam találkozni...
Indulás előtt ért az első sokk, ami nem kultúrsokk volt... Van 3 autó 20 emberre... Erre azért nem készültem fel, csak lélekben a már eleve rossz és hosszú útra, ami majd kirázza a lelkem... A nissan patrolomban ültünk a sofőrömet (aki hivatalosan is már a világ legrosszabb sofőrje, megszavaztuk) leszámítva ketten elől, hárman hátul, a csomagok közé bepréselve még egy pasas. Iszonyatosan kényelmetlen volt... Majd így megtettünk egy 6 órás utat a semmin és a világ végén keresztül.
Tulajdonképpen nem kellene nyivákolnom, mert más emberek milliókat fizetnek az ilyen vadregényes élményekért...én meg pénzt kapok érte...
Tehát 7 óra után, számtalan zökkenő, kis falu, integető pucér gombszemű fekete gyerekek és felvonulás után (igen, mert pont akkor volt a haiti zászló ünnepe) megérkeztünk Capbe. Kicsit tartottam a helytől, mert arról volt híres, hogy ez a legkoszosabb város egész Haitin. A félelmem igazolására, hogy milyen koszos is Haiti és vajon akkor mit jelenthet a legkoszosabb városba menni, feltöltök egy-két képet PAP-ról és Sen Makról.
Képzeljétek el, olyan szerencsém volt, hogy a legkoszosabb várost kitakarították... Szerencsére, a látogatások éppen egybe esett az új énekes-elnök látogatásáva, ráadásul még a Hait zászlóját is ünnepeltük! Mindenennek köszönhetően hihetetlen élményben volt részem! Egy gyönyörű, karibi, koloniális városka fogadott... ahol papucsba kényelmesen sétálhattam! Tele van a város emlékművekkel és hangulatos kis éttermekkel, valamint egy csodás tengerparti sétánnyal is rendelkezik. Annyi kosz, szegénység, káosz jellemezte város után (és 4 hónap szünet nélkül itt) rendkívüli módon üdítő volt valami szépet látni, rendezetett és haitihez képest egy tiszta várost látni! Állítólag 3-4 héttel azelőtt még teljesen más volt a kép... Ez az info elgondolkodtatott! Hiszen, ha kb. egy hónap alatt így rendbe tudnak kapni egy várost, akkor miért nem teszik ezt ország szerte, vagy miért nem tartják ezt az állapotot fent? Kíváncsi vagyok, hogy a legközelebbi látogatásom alkalmával,milyen kép fog fogadni.
Maga a retreat nagyon gyorsan eltelt! Feldolgoztuk közösen az előzetesen kiadott könyvrészleteket, átvettünk 1-2 case study-t és a cég növekedését, a humán erőforrást és az elkövetkezendő időszakra vonatkozó központi értékeken "merengtünk", valamint role-play, szituációs játkékok, mindig más szerepekkel...
Az egyik case study egy több millió dolláros hatalmas projekt, amire az ARC adja a pénzt, KPMG auditálja és PIH végzi a "piszkos" munkát. A case study lényege, hogy bár Bill Clinton, Paul Farmer és számos top dötnéshozó nagyon lelkes a projektet illetően, de a munkát végző embereknek a hajuk kihullik tőle... Maga a projekt Haiti legnagyobb központi kórházának felújjítását foglalja magába (ami már a földrengés előtt is omladozott, valamint az alkalmazottak fél éve nem kaptak fizetést, amikor átvettük a menedzselést) és maga a kórházvezetési adminisztráció és kultúra reformja lenne a cél, hogy előbb-utóbb önálló működésre képes intézmény legyen, amit a haiti kormány működtet és nem a külföldi adományok. Érzékeltetés képpen szeretném megosztani az haitis top orvosok reakcióját, amikor megkérdeztük a véleményüket a programról, és akik itt töltötték a rezidens éveiket: "get the hell out of it!!" and NO Elgondokodtató, nem? Tudtak valamit...
Billy és Paul lelkes, szóval mi is :D:D:D
A fogalmak közül, amiket csócsálgattunk az egyik kedvencem a "structural violance" volt és a pragmatic solidarity... Rendkívül elgondolkodtató volt,nem csak a harmadik világra vonatkozóan, de azon kívül bárhol máshol a világon, mint pl USA vagy akár csak a szülőhazámban... (ami azt kell hogy mondjam, igen csak harmadik világba sorolható bizonyos szempontokat vizsgálva...)
Az úton kiderült, hogy az én sofőröm most már hivatalosan is a legszörnyűbb...Ennek azért örülök, mert most az egom önigazolásra lelt...Ele Mennyit szenvedtem/ek és fogok vele... Atyám!
Megint csak sok érdekes emberrel találkoztam és volt, akivel kifejezetten egy hullámhosszon voltam.
Fotókat, még mindig kunyerálok másoktól... ergo még várnotok kell egy darabig...
Addig is, hogy ne hogy megunjátok a sok betűt, íme egy kép a haiti roulette-ről! Figyelmetekbe ajánlom a szívószálat, ami jelzi pontosan, hol állt meg a kerék és a műanyag dinókat középen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése