Igen, tudom... Most voltam New Yorkban, Bostonban, Miamiban... De fáradok a melóba és Haitibe, így egyre sűrűbben van szükségem arra, hogy kiszakadhassak innen... Ez nem véletlen és nem egyedi, hiszen akkor nem lenne több százezer NGO-s stb, akinek R&R-ja van 6-8 hetente, min 1 hét...
Szóval, mielőtt agyilag és lelkileg az ember zokni lenne, elküldik, hogy "normális" országban legyen kicsit...
Szívesen nyitnék arról vitát egy másik blogon,hogy vajon mi számít normális országnak és vajon kinek miért. Továbbá, hogy hogyan is mosódnak el sok esetben a fejlett és fejlettlen országok közötti határok és miért is van az, hogy tulajdonképpen mindenhol ugyanarról szól az Élet nevű játszma.
Az én jelenlegi élethelyzetemben a Dominikai Köztársaságba menni kikapcsolódás... , még akkor is ha nem győzöm hangoztatni, hogy a két hely ugyanaz, de mégsem... Az ugyanaz és a mégsem között még nem találom a szavakat, de amint meglesznek, megosztom veletek...vagy a master tézisem gyanánt...
Úgy jött ki a lépés szerencsésen, hogy Janinak át kellett repülni munka miatt Santo Domingoba... Én meg a potyautas lennék, vagy a tolmács... Nézőpont kérdése! :-D
Szóval kirepültünk péntek reggel... és a PAP reptéren ezzel kezdtük a napot:
Mondja valaki, hogy a PAP reptér nem nemzetközi színvonalú... LOL
Dominikán már vágtuk valamelyest dörgést... Pénzt váltunk, legombolnak egy csomó pénzt valami turista kártyára, amit kiadnak de 10 méter séta után vissza is vesznek...
Az officer nem érti, hogy hol van Magyarország és minden áron a zöld kártyám akarja... Majd azért nagy nehezen megérti, hogy sokat utazunk, ez van így... és hogy Magyarország Európában van, az EU tagja és nem kell vízum az utlevélbe ha USA-ba vagy azon keresztül utazunk, mert elektronikus a rendszer...
Majd taxiba vágodtunk és elmentünk a kedvec kis hotelünkbe.
Ezt a helyet mindenkinek meleg szívvel ajánlom, de azzal a megjegyzéssel, hogy nem mindenkinek válhat be...
Ez egy ősrégi ház a gyarmatosítás idejéből, állítólag Kolombus tesójáé volt, majd évszázadokig állt parlagon, amíg egy belga és egy filipina-amerikai diplomata házaspár meg nem vette és szálllóvá nem alakította.
Rajongok az épületért, a színeiért és az elredezésért.
Pont ugyanazt a szobát kaptuk, mint a legutóbb! Miniatűr, de tiszta és praktikus fürdő, tv, safe, fogasok... persze minden miniben és az ágy a galerián. Van reggeli, medence...sok haitis felszolgáló és sok felsőbbrendűséggel rendelkező dominikai , aki dirigálja a haitiseket.
A koloniális idők kezdete óta és attól kezdve, hogy Hispanola szigetére afrikából hoztak rabszolgákat utálják egymást a Haiti és Dominika. Messziről ki lehet szúrni, ki hova tartozik.. Máshogy járnak, öltözködnek, máshogy beszélnek... és amire a dominikaiak büszkék, hogy ők világosabbak. Persze, erre egy haitis ismerősöm tuti rávágná, ha itt lenne a sorok között, hogy csak azért világosabbak, mert a spanyolok idehozták a sok bünözőt, hogy keveredjenek és világosítsák őket... Éppen ezért, a vér nem válik vizzé és a dominikaiak tolvaj népség... és így tovább... és így tovább...
Akárhogy is nézzük, vannak történelmi tények, mint pl az, hogy a Haiti a függetlenedése óta állandóan a azon volt, hogyan tudná egyesíteni Hispanolat, persze Haiti zászlaja alatt és állandóan fogát fente a gyönyörű dominikai területekre. Erre persze a dominikaiak inkább rendszeresen visszamenekültek a spanyol fennhatóság alá, vagy ha már függetlenek voltak, akkor nem győzték írtani a haitiseket. Bizonyos becslések szerint Trujillo annyira utálta a feketéket és leginkább a haitiseket (annak ellenére, hogy ő maga is mulat volt), hogy a határ mentén 35 ezer haitisnek olotta ki az életét machetével. A teszt az volt, hogy ki tudta-e mondani a fekete, hogy perejil, azaz petrezselyem spanyolul. A kreol anyanyelvűek nem tudják kiejteni az R betűt...
Nos, így érthető, hogy amikor felismertem egy haitist és lelkesen magyaráztam neki fraiolul (értsd: francia-kreol keverék), azok csak halkan, félszemmel a válla mögé sandítva válaszolgatott, de leginkább spanyolul.
Érdekesség, hogy mind a mai napig tartó ellentétek ellenére a legtöbb külföldön élő haitis dominikán él, aztán USA és Kanada...
A hotelhez visszatérve, a hely nagy előnye, hogy a zona colonial központjában van. Több múzeum és galéria található a környékén, valamint a többi főbb túristalátványosság is pár perc sétányira van.
A hoteltól nem messze van egy kis szivarbolt, ahol bármikor szívesen fogadnak és megmutatják, hogyan készítik ott helyben a szivart. Könnyed szivarokat lehet itt kapni, extra ízesítés nélkül. Kubait még nem próbáltam, a Puerto Ricoban vett szivarokat nem üti ki, de megér pár pesot mindenképp.
Szivar, banana mama, internet és könyv...
Villanyvezetékek, akárcsak Haitin...
Kolombus
Haiti és USA után a legnagyobb élmény, hogy sétálhatsz... , nézelődhetsz. Nem kell különösebben izgulnod a veszélyek miatt vagy a tolakodó emberektól tartani... Tökéletes hely andalogni és a világ történelmén merengeni... Hogy egyszer fogta magát kb 90 ember három hajóval és nekiindult...
Szegény indiánok, haaajaaaaj!
A pénteki napot és éjszakát Santo Domingon töltöttük, majd miután Jani minden munkaügyet letudott, elindultunk kocsival vissza, Haiti felé. Az út nagyon érdekes... Az út minősége jó és egy jó darabig 4 sávos autópályán mész, de időnként keresztbe vagy veled szembe száguld egy motoros... Aztán autóútra váltasz. A dominikai autóutak jellemzője a mostani tapasztalataim alapján, hogy bevisznek a városba, ott keresztbe-kasul, oda-vissza átvezetnek rajta... Szigorúan kitáblázás nélkül, és szigorúan olyan utcácskává szűkülő autóúton, amire soha nem gondolnád... Majd miután már eléggé összezavarodtál, egyszer csak kint vagy a városból és örülsz, de közben izgulva nézed a térképet, hogy van-e másik út , amire rákveredhettél feltételezésekre és a hatodik érzékedre hagyatkozva. Majd, egy a német nyelvű, osztrák turista térképre hagyatkozva, valami nebestrassen továbbmész. Na, ezen az a becsapós, hogy nagyon jónak tűnik... és egyszer csak eltűnsz a kocsival együtt egy gödörben. Haitin legalább konstans rossz az út, és így állandóan készenlétben vagy. Dominikán viszont jó az út... jó az út... élvezed a vezetést, a tájat... és bummmmm!
Megérkeztünk a szombati szállásra, ami egy gyönyörűséges helyen található. A település neve Los Patos és a környékkel együtt számos nevezetességgel rendelkezik. Fehér, fekete és kék kavicsok... ültetvények, a folyócska, ami kristálytiszta és a tengerbe áramlik bele kacskaringózva....
Ennél már csak a szállásunk volt jobb! Egy kávé és ananászültetvényes guesthouse-a! Fogta magát az andorrai pasi és kitalálta, hogy megvalósítja az álmát és most aztán igazán élni fog... 3 évvel ezelőtt nekiindult a világ leginkább latin részének, majd kitalálta, hogy Los Patosban telepedik le. Nagyon finom organikus kávét csinál, ővé a legfinomabb ananász, amit életemben valaha ettem... Van egy gyönyörű háza a tengerparton... és 1,5 évvel ezelőtt elvett egy dominikai csajszit! Jókat beszélgettünk velük, aminek örültem, mert nagyon érdekesnek tartottam a történetüket! Bár meggyőződésem, hogy a történetnek csak a legszebb oldala lett elmesélve... :-) Akárhogy is, tiszteletre méltó, amit csinál és amit elért. Integrálódott a társadalomba, támogatja az oktatást, a környezetvédelmet és az ecoturizmust. Folyamatosan szervezkedik és javítja a falu életkörülményeit... és egy motortaxival jár...
A guest house-t egy hónapja nyitotta... Szerintem mi voltunk az első vendégek! hahahahha Ezt sok mindenből le lehetett szűrni, de factura numero 1 is sokatmondó volt...
Mindent összegezve, tökéletes volt az ott tartózkodásunk! Kellőképpen keveredett a romantika, a természet, a rusztikus táj és a helyiekkel való kapcsolat... Ez nem egy tipikus turistaszálló. Itt nem voltunk elszeparálva a dominikai világtól... Én élveztem nagyon!
Kola Real, a Barca helyi támogatója... MegaLOL!
A folyócska és a házikó
Úton az étterembe
Karibi tenger view
A vasárnapi határátkelés egy katasztrófa volt...
Ezek a harmadik világi határátkelők, amik nem is igazán ismertek és nem túristáknak vannak mutatóba, nagy veszélyesek tudnak lenni...
A lényeg, hogy átjutottunk... az útlevelünk is megvan...
Sajnos, annyira kellett figyeljek az útlevelekre, mintha Budapeste játszottam volna kolompáros itt a piros-hol a pirost így nem örökítettem meg a csodálatos határátkelés pillanatait...
Imádtam ezt az utat! Már tervezem a következőt!
Hasta luego
Norita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése